-
Egyetemi szerkezet megváltozása, klasszikus fakultások kialakulása: orvosi, jogi, teológiai, filozófiai. A filozófia együtt hordozta a bölcsészet-és természettudományt. A társadalomtudomány, ami magában foglalja a politikát, a kettő közé esett, nem volt még jelen mint önálló tudományág.
-
A francia forradalom rámutatott, hogy a politikai változás egy nem merev, természetes folyamat. Leopold von Ranke (1795-1886) a modern történettudományi iskloa megalapítója bevezette, hogy a történeti vizsgálódásoknak az alapját a dokumentumok adják. Felértékelődött a levéltár és dokumentáció szerepe. A vizsgálatok azonban a fejlett európai országokra korlátozódtak.
-
A nacionalizmus és liberalizmus kialakulása új világszemlélet elterjedését jelentette. A gazdasági oldallal a közgazdaság, a társadalmi oldallal a szociológia és a politikai viszonyokkal a politika foglalkozott. Ez azonban csak a nyugati fejlett országokra korlátozódott, míg a fejletlen országokkal az orientalisztika foglalkozott.
-
Megváltozott az igény, hogy mit szeretnénk megtudni a nemzetközi színtéren. A nemzetközi politikai viszonyok, mint kisebb tudományterület kialakulásának kezdete. A politikai elit a háborúra keresi a magyarázatot. Wales-ben megalakul az első egyetemi tanszéke. Fő kérdése, hogy miért lesznek háborúk. Erre az időszakra az angolszász dominancia jellemző, illetve a problémaorientált kutatás.
-
A tudományterületek prolifikációja. A régi nagy tudományterületek elaprózódnak, új tudományterületek születnek. Az addig használt eurocentrikus tudás már nem használható a dekolonizáció miatt. A fejlődéstörténet linearis szerkezete megborul. Az új fő kérdés a Miért van háború, illetve hogyan lehet megelőzni azt? A motivációt kutatja.
-
A nemzetközi politika és a politikai realizmus egyik meghatározó személyisége a XX. században. Főbb műve a Politics Among Nations. Az ő nevéhez köthető a nemzetközi politikai viszonyok második születése.
-
Waltz alkotta meg a Nagy Törés elméletét. Ez a bel- és külpolitika külön értelmezését jelenti, mivel azok egymással ellentétesek. Új rendezőelv a nemzetközi politikai viszonyokban: anarchikus vagy hierarchikus viszony. A belpolitikában hierarchikus viszonyrendszer van. Jellemző az erőszakmonopólium, azaz hogy egy adott főúhatalom ki tudja kényszeríteni a szabályokat. A nemzetközi politikára anarchikus, vagyis nem kikényszeríthető viszonyrendszer jellemző, nincs erőszakmonopólium.
-
Egy fiatal és lassú tendencia, amelyben az egyén, mint a nemzetközi jog alanya kapcsolódik be a nemzetközi politikai viszonyokba.
