A nemzetközi politikai viszonyok tudományterületének története

By Woodrow
  • Woodrow Wilson

    Woodrow Wilson
    A liberalizmus egyik fő képviselője. A wilsoni 14 pont értelmében a demokrácia terjesztésével lehet megakadályozni a háborúkat.
    Új szabályrendszer felállítása szükséges. A klasszikus hatalmi rendszer helyére nemzetközi intézményeket kell létrehozni, melyek fórumként szolgálnának az államoknak a konfliktusaik békés úton történő rendezéséhez. A többi ország közvetíthet a konfliktusok megoldásában, információhoz juthatnak a másik államról, ezáltal csökkene a félreértés lehetősége.
  • Születés - Woodrow Wilson Chair

    Születés - Woodrow Wilson Chair
    Az első világháború után megnőtt az igény, hogy többet tudjanak meg a nemzetközi politikai viszonyokról, és megértsék annak alakulását. A háború okozta sokk veti fel az alapkérdést, hogy "hogyan lehet elkerülni a háborút?".
    A tudományterület megszületését, intézményesülését a Walesben található Aberystwyth Egyetemen alapított Woodrow Wilson egyetemi tanszék létrejöttéhez kötjük. Ez az első olyan kutatóközpont, ami kifejezetten a "miért lesznek háborúk" kérdéskörével foglalkozik.
  • Period: to

    Az 1. nagy vita

    A két mainstream, akadémiailag elfogadott nézetrendszer, a liberalizmus (1919) és a relaizmus (1939/48) között robban ki.

    Ontológiai, (lételméleti) vita, fő kérdése: mit vizsgálok?
    A liberalizmus fő kérdése: mitől lesz béke?
    A realizmus fő kérdése: az állami érdekek hogyan mozgatják a nemzetközi kapcsolatokat?
    A realizmus fő képviselői: E. H. Carr, Hans J. Morgenthau, George Kennan
    A liberalizmus fő képviselői: Woodrow Wilson, Normann Angell
  • Edward Hallett Carr - A húsz éves válság

    Edward Hallett Carr - A húsz éves válság
    Angol történész, diplomata, újságíró, 1939-ben jelent meg A húsz éves válság című könyve.
    A nemzetközi kapcsolatok elméletének egyik jelentős teoretikusa, a modern realizmus előfutára.
    Híres mondata „No crisis, no discipline”, azaz, ha nincs az első világháború, nincs éles cezúra, trauma, válság, így nem születik meg a tudomány.
    A két világháború közötti szakaszt utópisztikus idelaizmusnak nevezi el, melynek főbb képviselői Woodrow Wilson és Normann Angell.
  • Második (újjá)születés

    Második (újjá)születés
    A második világháború után a tudományterületen szerkezetváltás zajlik le. A kutatók újrafogalmazzák a kutatási kérdéseiket: a "miért lesznek háborúk, és hogyan előzhetők meg" kérdések helyett, a motivációk megértése kerül előtérbe.
    Az újjászervezés mértéke teszi szükségessé, hogy kétszer szülessen meg a tudomány.
  • Hans J. Morgenthau - Politics among Nations

    Hans J. Morgenthau - Politics among Nations
    A realizmus doyenje, meghatározó személyisége, 1948-ban Politics Among Nations címen megjelent művéhez köthető a tudományterület újjászületése.
    A reálpolitika hagyományait a hidegháború rendszerébe ágyazottan viszi tovább, nagy hangsúlyt fektetve a normatív leírásokra, fogalmakra.
    Kirobbantja az első nagy vitát a liberalisták és realisták között.
  • Morton A. Kaplan

    Morton A. Kaplan
    A politikatudomány és a nemzetközi kapcsolatok kiemelkedő szakértője a XX. század második felében. 1957-ben jelent meg úttörő publikációja System and Process in International Politics címen, amely tudományos módszertant vezetett be a tudományterületre.
    A 2. nagy vita folyamán a behavioristák fő képviselője.
    Fő műve: The New Great Debate: Traditionalism vs. Science in International Relations
  • Hedley Bull

    Hedley Bull
    Ausztrál származású kutató, a XX. század második felének vezető nemzetközi kapcsolatok szakértője.
    A 2. nagy vitábában a tradicionalizmus fő képviselője.
    Fő művei: International Theory: The Case for a Classical Approach, Society and Anarchy in International Relations, The Grotian Conception of International Society
  • Period: to

    A 2. nagy vita

    Az 1950-es évektől jellemző, episztemológiai (ismeretelméleti) vita. Fő kérdése: a természettudomány vagy a társadalomtudomány módszereit használva vizsgálják-e a nemzetközi poltikai rendszert?
    • tradicionalizmus:
    alapvetően a hagyományos eszközök és segédeszközök (pl. filozófia módszerei) segítségével.
    • behaviorizmus:
    matematikai, közgazdaságtani modellek alapján, fontos a mérhetőség, az összehasonlíthatóság, az objektív tények.
    Fő képviselői: Hedley Bull és Morton A. Kaplan
  • Period: to

    A 3. nagy vita

    Az 1970-es évekre jellemző, a nagy neo- irányzatok vitája.
    Ontológiai vitának indul, de a végére interparadigma-vita lesz belőle.
    A 2. nagy vita módszertani kérdései hatására megújul a liberalizmus és a realizmus is, valamint megjelenik egy új áramlat, az első kritikai irányzat, a marxizmus.
    • Neorealizmus - nemzetközi rendszer szerkezete
    • Neoliberalizmus -együttműködés
    • Neomarxizmus - egyenlőség
    Főbb képviselői: Robert O. Keohane, Kenneth Waltz, Immanuel Wallerstein
  • Immanuel Wallerstein

    Immanuel Wallerstein
    Amerikai szociológus, történész. Nevét a részben általa kidolgozott ún. világrendszer-elmélet tette ismertté. Szemléletét elsősorban Karl Marx, Fernand Braudel, valamint a függőségi (dependencia) elméletek határozzák meg.
    A 3. nagy vitában a neomarxizmus képviselője.
    Fő műve: The Rise and Future Demise of the World-Capitalist System: Concepts for Comparative Analysis (1974)
  • Kenneth Waltz - Theory of International Politics

    Kenneth Waltz - Theory of International Politics
    1979-ben Theory of International Politics című művével új alapokra helyezi a nemzetközi politikai rendszerről való gondolkodást.
    A nemzetközi rendszer törvényszerűségeire, tanulmányozására nagyobb hangsúlyt kell fektetni, behaviorista módszerekkel kell vizsgálni.
    • A neorealizmus atyja
    • A rendező elv, a nagy törésvonal megfogalmazója
    Fő művei: Man, the State and War (1959), Theory of International Politics (1979), Realism of international politics
  • Period: to

    A 4. nagy vita

    Az 1980-as években kezdődő, az 1990-es évekre kibontakozó posztpozitivista vita. A konstruktivizmus és a racionális, poztivista irányzatok között episztemológiai vitának indul, mely ontológiai vitává alakul át.
    A konstruktivizmus fő gondolata: nemcsak a materiális dolgok, hanem az ideák is formálják a nemzetközi politikát. A társadalomtudományban nincsenek objektív tények, mert az ember konstruálja azokat, ugyanez igaz az államra is, így azanarchikus rendszerre is.
  • Robert O. Keohane

    Robert O. Keohane
    Amerikai akadémikus, a nemzetközi kapcsolatok neves szakértője. A 3. nagy vitában a neoliberális iskola képviselője.
    Fő műve: After Hegemony (1984)