A magyarországi cigányok/romák története

  • 1400

    Megjelenésük a Magyar Királyság területén

    Megjelenésük a Magyar Királyság területén
    A XV. század eleje (1417-től) drámai fordulatot jelentett a cigányok életében. A török terjeszkedés Erdély, Dél-Magyarország felé löki egyes csoportjaikat, de nem ez a fő oka a nyugati kirajzásnak (a török békén hagyja a polgári lakosságot, ha adózik, a muszlim társadalom közömbös volt az etnikumok felé). A cigányok/romák betelepülése évszázadokon átnyúló, hosszú folyamat volt. Már betelepülésükkor heterogén csoportot alkottak, nyelvi és társadalmi szempontból egyaránt.
  • A török korban

    A török korban
    A keleti irányból bevándorló és az Európa nyugati feléről visszafelé mozgó cigány közösségek térségünkben leltek végső otthonra.
    A fejletlenebb céhrendszer, a kézműves-hiány, a terjeszkedő török birodalom miatt kialakuló háborús állapotok miatt szükségessé vált erődítésépítési munkálatok megélhetést is nyújtottak számukra
    A céhekből száműzött mesterségeket űzték: lókereskedés, vályogvetés, teknőkészítés, rézművesség, szegkovácsolás, zenélés biztosították az életfeltételeket.
  • III. Károly (1711-1740) 1724-es rendelete

    III. Károly (1711-1740) 1724-es rendelete
    Rendelkezése nem terjed ki a cigányság életmódjának tudatos rendezésére. Célja a kóborló bűnelkövető csoportok megfékezése.
    A vándorló cigány közösségek tagjait összeírni rendeli.
    A főbenjáró bűnöket elkövetőket mindenféle bírósági eljárás nélkül azonnali pallos általi halálra ítéli. A letelepedni és dolgozni vágyók kötelesek a határidő előtt jelentkezni az illetékes város magisztrátusánál, vagy a vármegye alispánjánál összeírás végett, mely után munkájukat mérsékelt bérrel díjazzák. (1724.)
  • Mária Terézia (1740-1780) rendeletei

    Mária Terézia (1740-1780) rendeletei
    1761: mesterségek gyakorlására kötelezi őket,a céheket, hogy soraikba felvegyék őket.1767: előírja, a már letelepedett cigányság összeírását, a kóborlók sátrait, kunyhóit le kell rombolni. 1773: megtiltja a cigány nyelv használatát, a környezetük nyelvét beszéljék. A cigány gyermekeket vegyék el szüleiktől, adják parasztcsaládok nevelése alá, akik kötelesek munkára nevelni őket.1775: korlátozzák a cigányok közötti házasságot, a letelepedett életmód és foglalkozás meglétéhez kötik.
  • II. József (1780-1790) asszimilációs politikája

    II. József (1780-1790)  asszimilációs politikája
    1783: betiltja a cigány nyelv használatát, a gyerekek nyilvános helyen való ruhátlan megjelenését, a lókereskedést. Megtiltották nekik a vásárok látogatását, korlátozták a zenészek számát, betiltották a koldulást, csak akkor telepedhettek meg, ha bizonyították, hogy valaki a szolgálatába veszi őket.
    Ilyen körülmények között a cigányság csak a törvények kijátszásával maradhatott fenn, ez a közösségi kötelékek még szorosabbá válásához, a belső törvényeik megerősödéséhez vezetett.
  • Ipari forradalom

    Ipari forradalom
    A 19. század folyamán egyre többen telepednek le. De a kapitalizmus, és a gyáripar terjedése tovább szűkítette életlehetőségeik kereteit. A cigányság 19. században rögződött foglalkozásrendje a kisipari áruk piacának szűkülésével már a századfordulón kezdett felborulni és ezzel a cigányság elveszítve több generáción át gyakorolt minimális társadalmi presztízst biztosító alapjait.
  • A kiegyezés (1867) után

    A kiegyezés (1867) után
    A kiegyezés után lényeges változás történt a cigányság hivatalos megítélésében: élesen kettéválasztották a megtelepedett, asszimilálódott cigány lakosságot és a vándorlókat. A legdurvább beavatkozás a vándorló hagyományokkal rendelkező kompániák egy részének szétrombolása volt. Ennek következtében ezek a csoportok elvesztették egykori létkereteiket, elfogadott normarendszerüket, a vajda fennhatóságát, s ezzel együtt minimális intézményes kapcsolatukat a környező társadalommal.
  • 1893-as "Czigányösszeírás"

    1893-as "Czigányösszeírás"
    1893-as dokumentum szerint 280 ezer cigány/roma élt az országban. Az 1893-as vizsgálat kimutatta, hogy romáknak alig több mint 3%-a tartozik a mitikus vándorcigányok közé. A cigányok/romák nagy többsége már állandóan letelepedettnek
    számított, huzamosabban egy helyben tartózkodónak, hivatali szóhasználattal félvándornak mintegy húszezer, vándorcigánynak vagy ahogy akkoriban mondták: kóborcigánynak pedig alig kilencezer volt tekinthetõ.
  • A dualizmus idején 1867-1918

    A dualizmus idején 1867-1918
    -Települési szegregáció (elkülönülés): pl. cigánytelep a falu szélén
    -foglalkoztatási szegregáció: munkanélküliség, alacsony presztizsű munka
    -oktatási-művelődési szegregáció: képzetlenség Az korszakban megjelenő romantika miatt megnőtt az érdeklődés a „primitív” népek kultúrája, a titokzatos jelenségek iránt, különböző műalkotások szereplőivé váltak. (Jókai, Liszt, Lenau, Arany) Azonban ezek az alkotások nem a valóságot mutatták. Ekkor indultak el az első nyelvészeti vizsgálatok is.
  • A két világháború között

    A két világháború között
    A belügyminiszter 1928-as körrendelete elrendelte, hogy a helyi csendőrhatóságok legalább évente tartsanak razziákat, amelyek során előállítják a területükön található kóbor cigányokat „Mi, kérem, szegkovácsok vagyunk. De a mai időkben nincs szükség a munkánkra - panaszkodnak interjúalanyai Móricz Zsigmondnak 1932-ben. - Egész napi munkával nem tudunk többet keresni egy pengőnél. Nincs építkezés, nem veszik már a jó kovácsolt vasszögeket. Munkanélküliek vagyunk."
  • Cigány/roma holokauszt - porrajmos

    Cigány/roma holokauszt - porrajmos
    1933-tól a náci ideológia fajelmélete szerint, megkezdődött a cigányság faji alapú megkülönböztetésének kidolgozása is. A végleges megoldást a fizikai megsemmisítésben látták. Magyarországról is nagy számban deportálták őket koncentrációs táborokba, az így elpusztult cigányok száma különböző kutatók szerint 50-100 000 főt tesz ki. 1944 júliusától 1945 márciusáig tartó deportálások főleg Budapestről és a főváros környékéről, Székesfehérvárról történtek.
  • II. világháború után, a szocializmus idején

    II. világháború után, a szocializmus idején
    Az erőszakos iparosítás sokukat a gyárakba terelte, munkát biztosítva számukra, de ez is csak részleges megoldás maradt, nem adott lehetőséget a felemelkedésre, a polgárosodásra. A nehéz, veszélyes, alacsonyan fizető munkaköröket töltöttek be (textilipar, bányászat), tovább erősödött a szegregáció.
    Rendszeresítették a cigánytelepek közegészségügyi ellenőrzését, kötelezővé tették a kényszermosdatásokat.
    1955: A „kóborcigányok” részére bevezették az ún. fekete személyi igazolványokat.
  • 1961-es párthatározat

    1961-es párthatározat
    Az MSZMP KB Politikai bizottságának 1961-es “A cigány lakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos egyes feladatokról” című határozata leszögezi, hogy a cigányság nem alkot külön nemzetiséget, nem szabad őket elkülönítve kezelni. Megindult a cigánytelepek felszámolása, a kampány célja az asszimiláció elősegítése, a munka és oktatás rendszerébe való beillesztés, az állandó letelepítés, a munkahelyi, egészségügyi körülmények javítása volt.
  • Rendszerváltás után

    Rendszerváltás után
    A gazdaságtalan üzemek felszámolása, a termelőszövetkezetek megszűnése, a munkaerő-leépítések során szakképzetlenségüknek, alacsony iskolázottságuknak, és nem utolsósorban a máig élő előítéleteknek köszönhetően elsőként kerültek a munkanélküliek közé.
  • 1990-es évek

    1990-es évek
    Nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló 1993. évi LXXVII. törvény: először ismeri el ezt a népet etnikai kisebbségnek, biztosítva a cigányok/romák egyéni jogai mellett
    a kollektív önszerveződés lehetőségét is.
    1994-ben megalapítják Pécsen Magyarország és egyben Európa első roma nemzetiségi, érettségit adó intézményét, a Gandhi Gimnáziumot.
  • A magyarországi cigányok/romák csoportjai

    A magyarországi cigányok/romák csoportjai
    A magyarországi cigány/roma lakosságot 3 nagy csoportra oszthatjuk:
    Romungrók: a magyart beszélik, foglalkozásuk muzsikus, az egész ország területén élnek.
    Oláh cigányok: a cigány nyelv változatait beszélik pl. lovári, lókereskedés, az ország egész terültén élnek.
    Beások: a román régies változatát beszélik, famegmunkálás, házaló kereskedés jellemző rájuk, legfőképpen a Dél-Dunántúlon és a Középső-Tisza vidéken élnek.
  • Napjainkban

    Napjainkban
    Magyarország legnagyobb létszámú etnikai kisebbségi csoportja. Létszámukat ma 400-600 közé becslik (2018-as becslése alapján 900.000). Társadalmi problémáik az alacsony iskolázottság, munkanélküliség, rossz egészségügyi állapot. A különböző sztereotípiák (pl. sok gyerek, segélyből élnek, bűnöznek) miatt a többségi társadalom előítéletes, ezért hátrányosan megkülönböztet.(pl. nem veszik fel a munkára, pedig alkalmas lenne) és szegregál (pl. az iskolában cigány és nem cigány osztály).