-
A nemzetközi politikai viszonyok születése születése
-
Az első tanszék, Woodrow Wilson
Aberystwyth-ben alapították, az első világháború hatására. Angolszász, problémacentrikus utat vett az új tudományterület, így konkrét kérdésre - miért háborúznak a nemzetek, és hogyan lehetne elkerülni - keresték a választ -
Külön tudományterület
Nagy Britanniában hivatalosan is külön tudományterületté válik a Nemzetközi Politikai Viszonyok. -
Ontológiai vita
A Realista és liberális nézet a tudományágon belül megoszlott volt azzal kapcsolatban a 30-as, 40-es években azzal kapcsolatban, hogy mit lehet tenni a náci Németország terjeszkedése ellen. A realisták az anarchikus állapotokra hívták fel a figyelmet, míg a liberálisok reménykedtek a nemzetközi szervezetekben is. Carr és Morgenthau volt a korszak két legnagyobb szerzője -
Hans Morgenthau munkája
1948-ban foglalja össze a politikai realizmus alapelveit. Hozzá kötődik a hatalmi egyensúly elmélete is. A NPV történetében az első, politikai liberalizmus és realizmus közötti ontológiai vitát eldöntötte a világháború utáni időszak. A nemzetközi politikai viszonyok tudományában immár a "hogyan lehet megelőzni a háborúkat" kérdés átalakult, és a háborúk, konfliktusok mögött lévő motiváció lett a fő kutatási kérdés -
Period: to
Behaviorizmus és tradicionalizmus
A második nagy vitát a NPV történetében egy módszertani konfliktus jelentette. A hatvanas évek elejére terjedt el a behaviorizmus mint új módszertan, amely főleg empirikus alapokra épült -
Episztemológiai vita
Ezen vitán belül a behavioristák és a tradicionalisták azon vitatkoztak, hogy a nemzetközi kapcsolatokat hogyan vizsgálják. Ezt végül a behavioristák nyerték meg és ezzel tudományos módszertannal lett tovább vizsgálva a tudományág. -
Interparadigma vita
liberális, realista és marxista irányvonalak szembenállása jellemezte az időszakot. A tudományághoz való viszonyulásuk volt különböző és emiatt jött felszínre ez a szembenállás -
Kenneth Waltz és a neorealizmus
A neoliberalizmus vagy pluralizmus realizmusra adott kritikájára, térhódítására, annak komplexebb lehetőségeire adott választ a neorealizmus. (Az NPV történetében a harmadik, ontológiai interparadigma vita keretében.) Ez árnyalta az eddigi elméleteit a realizmusnak, az államokat jobban beleágyazta a nemzetközi rendszerbe. Ennek az irányzatnak egy fontos elindítója volt Kenneth Waltz és műve, A nemzetközi politika elmélete. Ezzel a struktúrális realizmusnak is a megalkotója. -
Poszt-pozitivista vita
A pozitivisták és poszt-pozitivisták közötti nagy vita ideje, amely a korszakot meghatározta. A poszt-pozitivisták azzal érveltek, hogy nem lehet már csak az államot vizsgálni a tudományterületen belül, figyelembe kell venni az alsóbb szereplőket és egyéneket is. -
Immanuel Wallerstein és a neomarxizmus
A világgazdasági rendszer kialakulása című művében fejti ki Wallerstein a világrendszer-elméletét. A harmadik NPV vitában ezzel kialakult a neomarxista irányzat, amely szembemegy mind a liberalizmussal, mind a realizmussal. Fókusza a globális egyenlőtlenségek magyarázata. -
Alexander Wendt és a konstruktivizmus
Wendt könyvében - Social Theory of International Politics - fejti ki elméletét, miszerint a nemzetközi politika mindenekelőtt „társadalmilag megkonstruált” realitás, melyben értékeink, feltevéseink fontosak elsősorban.
A NPV negyedik, episztemológiai vitájában (poszt-pozitivista vita) a korábbi racionális, pozitivista irányzatok csapnak össze a konstruktivistákkal.
