Nemzetközi politikai viszonyok tudományterületének idővonala

By Dorii
  • A 20 éves válság

    E. H. Carr alapművében az első világháború utáni nemzetközi politikai viszonyok alakulását vizsgálja - elemzi, hogy hogy vált fontosabbá a hosszútávú érdekek szem előtt tartása, mint a rövidtávúak. A hosszútávú alatt a háborúmentes világra való törekvést értette.
  • Első nagy vita realizmus/ lieralizmus

    Az első ontológiai vita alatt a realista és liberális nézetek képviselői "csaptak" össze egymással. A vita a 30-40-es évek során zajlott, a liberalizmus képviselői a háború mögötti okot keresték, a realisták a háború elkerülhetőségének módját vizsgálták volna.
  • A Nemzetek közötti politika című könyv

    Hans Morgenthau megfogalmazta a realizmus első nagy időszakának, a klasszikus realizmusnak az alapelveit a nemzetközi politikai viszonyok tekintetében.
  • A második vita- behaviorizmus-tradicionalizus

    Az episztemológiai jellegű vita során a tradicionális és behaviorista elvek képviselőinek álláspontjai ütköztek. A behavioristák természettudományos módszereket alkalmaztak, a tradicionálisak pedig társadalomtudományi módszerekkel akarták vizsgálni a nemzetközi politikai viszonyok terü
  • A harmadik vita-neorealizmus,neoliberalizmus,neomarxizmus

    A harmadik vita szintén ontológiai jellegű volt, interparadigma vitaként ismerjük - a második vita után kialakultak azok az irányzatok, amelyek magukba olvasztották a behaviorista elemeket. A neorealizmus a konfliktusokat, a neoliberalizmus a szereplők közötti együttműködést, a neomarxizmus az egyenlőtlenségeket vizsgálja.
  • Nem állami szereplők megjelenése

    Megjelentek az NGO-k, a TNC-k és a MNC-k. Megjelentek a nemzetközi politikai viszonyokban, mint az állam alatti szint képviselői.
  • A negyedik vita-konstruktivizmus,racionális-pozitivista

    A negyedik vita pedig szintén episztemológiai jellegű volt, mely során az újonnan megjelent konstruktivizmus állt szemben az összes korábbi irányzattal, melyek a konstruktivizmus szempontjából racionálisnak és pozitivistának voltak megítélve - ez azt takarta, hogy a korábbi irányzatok költség-haszon elemzőek voltak).
  • Az egyén megjelenése

    A 90-es évektől számítva az embernek már nem csak az a szerepe lesz a nemzetközi politikai viszonyokban, mint egy államba tartozó apró kis rész, hanem önálló szerepe lesz - ez főként az emberi jogok fejlődése által mutatható meg.