-
Period: to
1. nagy vita
Ez egy ontológiai vita volt. Ezt a korszakot a liberalizmus és a realizmus értékei határozták meg. Kiemelkedő alakjai a korszaknak Edward Carr, illetve Hans Morgenthau akik a nemzetközi kapcsolatok elméletének egyik jelentős teoretikusai és a politikai realizmus iskolájának követői. -
Period: to
2. nagy vita
A második nagy vita egy episztemológiai vita volt. A korszak uralkodó irányzatai a behaviorizmus és a tradicionilizmus voltak. Az 50-es években nagyon dinamikusan beépült a politikatudományba az olyan tudományok módszereinek, felfogásainak beáramlása, mint a rendszerelmélet, játékelmélet, integrációs elméletek, döntéselmélet. Előtérbe került az a szempont, hogy az elemzésnek több szintje lehet, ha nemzetközi jelenségekről van szó. (egyén, állam, nemzetközi rendzser, globális) -
Period: to
3. nagy vita - Interparadigma-vita, neo-neo szintézis
Ez egy ontológiai vita volt. A korszak meghatározó irányzatai a neo-liberalizmus, a neo-marxizmus és a neo-realizmus voltak. A neoliberslizmus azt hangsúlyozza, hogy a nemzetközi rendszerre az interdependencia jellemző; vannak nem állami szereplők is; nemzeti és transznacionális szervezetek egyaránt léteznek; a legfontosabb cél a jólét biztosítása.
A neorealizmus a rendszerelméletet állította középpontba; a nemzetközi rendszer struktúrája lett a meghatározó fogalom, nem a szereplők szintjén. -
Period: to
4. nagy vita - Poszt-pozitivista vita
Ez egy episztemológiai vitának indult azonban a későbbiekben ontológiai vitává vált. Ebben a korszakban a racionális (pozitivista) irányzatok, mint például a marxizmus és a liberalizmus állnak szemben a konstruktivista (közmegyegyezésre alapuló) irányzattal. Ennek a szociál konstruktivista irányzatnak a kiindulása sajátos ismeretelméleti alapokon áll. Lényege, hogy meg kell haladni a pozitivista irányzatokat, amelyek objektív, empirikusan igazolható tényekre vezetik vissza az elméleteket.