-
A nemzetközi politika már évezredek óta érdekli az embereket.
Első írásos emlékek a sumerektől származik. (kereskedelemmel kapcsolatos feljegyzések agyagtáblán) -
Jeremy Bentham a XVIII. század legjelentősebb politikusa/politikafilozófusa először használja az "international" kifejezést, ami a vesztfáliai békerendszer kialakulása után jött létre.
- nemzetállamok születése
- népszuverenitás elve -
az I. vh és a II. vh között az volt a kérdés, hogy miért vannak háborúk (liberalizmus)
-
Az első világháború lezárulta után egyfajta igény alakult ki a tudományág megszületésére.
A gyakorlatban: angolszász államokban kormányzati megrendelés
= intézményesülés: Népszövetség megalakulása -
A tudományág vitákon keresztül fejlődik.
ezek lehetnek ontológiai és episztemológiai viták
négy nagy vitáról tudunk beszélni -
Multilaterális diplomácia megjelenése;
problémák fórumosítása -
a nagy váltás: II. vh után a kérdés az, hogy mik motiválják az államokat (realizmus)
-
Az első ontológiai vitát az első episztemológiai vita követi, azaz hogy hogyan vizsgálati módszereket használhatunk a politikatudományban. A természettudományos módszerek versenyeztek a szokásos módszerekkel. (behavioralizmus -><- tradicionalizmus)
-
NGO-k és transznacionális szereplők is felkerülnek a nemzetközi politika térképére
-
A neoliberalizmus és a neorealizmus vitája. (az első ontológiai vita folytatása)
neorealizmus = strukturális realizmus: a hatalmi befolyás a fő faktor a nemzetközi viszonyok alakulásában
neoliberalizmus: a neorealizmusra adott, inkább idealista jellegű irányzat
a két vita melléktermékeként létre jön a neo-marxizmus -
a belpolitika és a külpolitika nem ellentétei egymásnak
"nagy törés": a két rendezőelv: államon belüli hierarchia és államon kívüli anarchia formálja a nemzetközi politika tárgyát -
Ez egy újabb episztemológiai vita, amit poszt-pozitivista vitának is hívnak. Úgy kell elképzelni, hogy az eddig említett irányzatokkal szemben (racionális irányzatok) megjelent a konstruktivizmus, ami azt mondja ki, hogy túl kell lépni az objektív és empirikusan igazolható tényeken és az emberi tudatosság szerepét hangsúlyozza a politikában.
-
Amikor az egyén nem a politikai szerepkörében jelenik meg, hanem mint a nemzetközi jog alanya.
