-
Woodrow Wilson tanszék - az első nemzetközi politikai viszonyokat kutató
Aberysmith-ben alapították, az első világháború hatására. Angolszász, problémacentrikus utat vett az új tudományterület, így konkrét kérdésre - miért háborúznak a nemzetek, és hogyan lehetne elkerülni - keresték a választ. Ezért is kapta a tanszék a nevét Woodrow Wilson amerikai elnökről, akihez a Népszövetség koncepciója kötődik, és erősen idealista volt. -
Edward Carr munkássága
A történész-politológus 1939-ig kiadott munkájában, A húszéves válságban fejtette ki kritikáját a nemzetközi politikai viszonyok tudományának eddigi tárgyával, kérdéseivel szemben - mely szerinte utópisztikus liberalizmus, túlságosan idealista - és megnyitotta az utat egy új iránynak, a realizmusnak. -
Hans Morgenthau munkássága
Német filozófus, politológus, 1948-ban foglalja össze a politikai realizmus alapelveit. Hozzá kötődik a hatalmi egyensúly elmélete is. A NPV történetében az első, politikai liberalizmus és realizmus közötti ontológiai vitát eldöntötte a világháború utáni időszak. A nemzetközi politikai viszonyok tudományában immár a "hogyan lehet megelőzni a háborúkat" kérdés átalakult, és a háborúk, konfliktusok mögött lévő motiváció lett a fő kutatási kérdés. 1945-től egyértelműen a realizmus dominál. -
Period: to
Behaviorizmus és tradicionalizmus
A második nagy vitát a NPV történetében egy módszertani konfliktus jelentette. A hatvanas évek elejére terjedt el a behaviorizmus mint új módszertan, amely főleg empirikus alapokra épült. (Például Morton Kaplan erőegyensúly modelljei, System and Process in International Politics, 1957) Ezeket a változásokat bírálták a tradicionalisták, a nemzetközi kapcsolatokat hagyományos módszerekkel leírók. -
A neoliberalizmus
A Robert Keohane és Joseph Nye által szerkesztett "A transznacionális kapcsolatok és a világpolitika" tudatosította a korszakban megtapaszalt változásokat a NPV kutatásában. Ezt, az eddigi realista irányt megkérdőjelező változást, a nem-állami szereplők növekvő hatása jelentette. -
Kenneth Waltz és a neorealizmus
A neoliberalizmus vagy pluralizmus realizmusra adott kritikájára, térhódítására, annak komplexebb lehetőségeire adott választ a neorealizmus. (Az NPV történetében a harmadik, ontológiai interparadigma vita keretében.) Ez árnyalta az eddigi elméleteit a realizmusnak, az államokat jobban beleágyazta a nemzetközi rendszerbe. Ennek az irányzatnak egy fontos elindítója volt Kenneth Waltz és műve, A nemzetközi politika elmélete. Ezzel a struktúrális realizmusnak is a megalkotója. -
Immanuel Wallerstein és a neomarxizmus
A világgazdasági rendszer kialakulása című művében fejti ki Wallerstein a világrendszer-elméletét. A harmadik NPV vitában ezzel kialakult a neomarxista irányzat, amely szembemegy mind a liberalizmussal, mind a realizmussal. Fókusza a globális egyenlőtlenségek magyarázata. -
Alexander Wendt és a konstruktivizmus
Wendt könyvében - Social Theory of International Politics - fejti ki elméletét, miszerint a nemzetközi politika mindenekelőtt „társadalmilag megkonstruált” realitás, melyben értékeink, feltevéseink fontosak elsősorban.
A NPV negyedik, episztemológiai vitájában (poszt-pozitivista vita) a korábbi racionális, pozitivista irányzatok csapnak össze a konstruktivistákkal.
