-
A nemzetközi politikai viszonyokról gyakorlatilag már 2000 évvel ezelőtt is lehet beszélni, amikortól kialakulnak a politikai közösségek.
-
Ekkor intézményesedik, első születésnek is hívják, azonban amióta politikai közösségek léteznek (kb 2000 év) azóta létezik, de nem egyetlen tudományterület vizsgálta. Kutatási kérdése a "hogyan lehet elkerülni a háborút?)
-
A második világháború és a gazdasági világválság után a tudományág újraszerveződik, Hans J. Morgenthau könyvének megjelenésével a kutatási kérdés kicserélődik, és innentől a "milyen motivációi vannak a különböző politikai viszonyoknak, szereplőknek.
-
Liberalizmus (mi mozgatja az együttműködést) < - > Realizmus (mi mozgatja a konfrontációt)
ontológiai vita (lételmélet) -
A nemzetközi politikai viszonyok nem alap igazságok, temérdek kutatás során fejlődik, hanem különböző irányzatok vitájából merít újabb tapasztalatokat, ezek által tud fejlődni, mint tudomány.
-
Tradicionalizmus < - > Behaviorizmus
Egy episztemológiai vita keretein belül a radicionális módszerek, klasszikus értelmezés áll szemben a társadalomtudányban lezajlott reformmal, mely szerint termászettudományos eszközöket kell bevonni, és innentől a behaviorizmus fog dominálni -
A behaviorizmust befogadó irányzatok új névvel, neo irányzatokként jelennek meg a 70-es 80-as évek alatt, így beszélhetünk neoliberalizmus és neorealizmusról. A neomarxizmus megjelenése megkritizálja a fentebbi 2 fogalmat, hogy nem csak ez a két elem létezhet, egyik sem ad jó referenciapontot, így alakul az interparadigma-vita, melynek nincs kiemelhető győztese
-
A neoelméletek egy oldalra kerülnek, egy új, konstruktivizmus névre hallgató elmélettel szemben. Az új elmélet a közmegegyezéses szavakat, fogalmakat dekonstruálja, hogy megértse miért gondoljuk azt amit.
