-
Jeremy Bentham angol filozófus a nemzetállamok közötti kapcsolat leírására alkotta meg ezt a kifejezést (inter-national)
-
Angol történész és diplomata, ismert művei a What is History? (1961) és The Twenty Years' Crisis, 1919-1939: An Introduction to the Study of International Relations (1939).
-
Amerikai jogász és politikatudós, a nemzetközi politikai viszonyok klasszikus realizmus irányának egyik megalkotója.
-
Ugyan a NPV vizsgálata az emberiséggel egyidős, intézményesülése, vagyis az első egyetemi tanszékek és kutatóintézetek létrejötte az 1900-as évekre tehető: az első tannszéket 1919-ben Wales-ben a Pryfsgol Aberystwyth Egyetemen alapította David Davies (Woodrow Wilson Chair of International Politics).
-
A multilaterális diplomácia születése után az IGO-k fontos szereplői lettek a nemzetközi politikai viszonyoknak.
-
Amerikai politikatudós, a nemzetközi politikai viszonyok neorealizmus irányának egyik megalkotója.
-
Morgenthau felszólítja ebben a művében a tudományos szférát, hogy cseréljék ki a nemzetközi viszonyokat kutató alapkérdést: ne a háború elkerülése, hanem a háború kitörésének okai legyenek a kutatás központjában. 1948-ban újjászerveződik a tudományterület: ezt a szokatlanul nagy váltást nevezzük második születésnek, újraalapításnak.
-
A vita az NPV viszgálati tárgya körül robbant ki: a háború elkerülésére fókuszáljanak, vagy a háború okaira? Egyszerre volt jelen a két irányzat, de más nézőpontból vizsgálták az eseményeket: a realizmus referenciaközpontja a konfrontáció volt, míg a liberalizmusé az együttműködés.
-
A második vita tárgya a nemzetközi politikai világ vizsgálati módszereinek megkérdőjelezése volt. A tradicionalizmus a hagyományos interpretatív módszereket használta volna, míg a behaviorizmus, amely az 1950-es évek újító irányzata volt, a természettudományos eszközök bevezetését támogatta. A vita győztese a behaviorizmus volt.
-
Az 1970-es évektől a társadalmi szereplők egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a nemzetközi politikai viszonyokban. Két nagy irányzatuk a gazdasági szereplők valamint a nonprofit/nem kormányzati szervek voltak.
-
A világpolitika, vagy globális politika kifejezés az 1970-es évektől vált a szakirodalom részévé, mivel pontosabban írja le a nemzetközi kapcsolatokat a többszereplős nemzetközi politikában.
-
Az 1970-es és 80-as években az újjászületett neo-irányzatokat (melyekre a behaviorizmus hatott) megkritizálta egy harmadik szereplő, a neomarxizmus. Az interparadigma vitában az 1970-es években létrejött neomarxizmus referanciapontként a nemzetközi egyenlőtlenségeket teszi, az együttműködés vagy konfrontáció helyett.
-
John Burton ausztrál akadémikus ebben a könyvében hozta létre a pókhálómodellt: a modell segít megérteni a nemzetközi politikai szereplők közötti viszonyokat
-
Az amerikai társadalomtudós könyve a neomarxizmus iskolájához tartozik: a szerző a nemzetközi politika világát a világgazdaság struktúrájába ágyazza bele.
-
Waltz ebben a művében saját bevallása szerint "kopernikuszi" fordulatot hajtott végre a nemzetközi politika magyarázatában. A neorealizmus egyik alapműve.
-
Robert O. Keohane amerikai akadémikus könyvében vitába szállt a neorealizmussal. A két iskola közötti magyarázatkülönbségek szerinte áthidalhatatlanok (együttműködés-konfrontáció).
-
A mai napig bizonytalan irányzat bukkant fel az 1990-es években, mely szerint az egyén is el van ismerve, mint az NPV alanya. Mindez azután bontakozott ki. hogy a nemzetközi jog az egyént a jog alanyává tette.
-
A vita az 1990-es években bontakozott ki, mikor a neo irányzatok racionális felfogását megkérdőjelezte a konstruktivizmus. A napjainkban már önálló iskolaként megjelenő konstruktivizmus állítja, hogy a társadalmi világot társadalmi tények alkotják, amelyeket nem lehet természettudományos módszerekkel vizsgálni.
