-
A mai értelemben vett nemzetállamok születése, a diplomáciatörténet fordulópontja.
-
-
Jeremy Bentham használta először a "nemzetközi" szót a 18. században. A szó értelme akkoriban az államközi kapcsolatokat jelentette, azonban mára a világpolitika kifejezés pontosabban írja le ezeket a kapcsolatokat
-
Ekkor intézményesült a tudományterület, azonban a tudományterület vizsgálata valójában az emberiséggel egyidős.
Az alapkérdés: "Hogya lehet elkerülni a háborút?" (Woodrow Wilson) -
A liberalizmus (1919) és a realizmus (1948) szembenállása. A realizmus referenciapontja a konfrontáció, a liberalizmusé pedig az együttműködés megértése.
-
Megjelennek a nemzetközi szervezetek, mint szereplők. Ennek hatására a multilaterális diplomácia is megszületik.
-
Kenneth N. Waltz a tudományterület kiemelkedő alakja, aki meghatározta, hogy mit is jelent a nemzetközi politika.
-
Hans J. Morgenthau nevéhez köthető a tudományterület második születése. Konfliktus az államok között c. könyvében felveti, hogy a tudományterületnek új alapkérdésre kéne alapulnia. Az új kérdés: "Mi robbantja ki a háborút? (Milyen motivációi vannak a politikai szereplőknek?)"
A gondolat annyira forradalmian hatott, hogy hatására újjászerveződött a tudományterület. -
A tradicionalizmus és a behaviorizmus szembenállása. A behaviorizmus (Quincy Wright) az újító irányzat, amely a társadalom világát sokkal tudományosabban akarja vizsgálni, természettudományi eszközökkel, míg a tradicionalizmus tradicionális módszereket akar követni a vizsgálat során. A behaviorizmus szerint nem lehet a társadalom világát, csak történelmi, filozófiai és hermeneutika módszereivel vizsgálni.
-
Az NGO-k, TNC-k és MNC-k megjelenése szereplőként, amellyel a társadalom is bekapcsolódik a pókhálómodellbe.
-
A neoliberalizmus, a neorealizmus és a neomarxizmus közötti ellentét. A neo-irányzatok úgy születtek, hogy minden irányzat magáévá tette a természettudományos módszereket.
A neomarxizmus tér el a legjobban a másik kettőtől. Ez az irányzat főleg a nemzetközi egyenlőtlenségekre fókuszál.
A három irányzat között nem sikerül kompromisszumot teremteni. -
John Burton vázolja fel a modellt a világtársadalomról írt művében.
-
A racionális irányzatok (realizmusok, liberalizmusok, marxizmusok) és a konstruktivizmus szembenállása.
A racionális irányzatok a politikai döntés alapjának mindig a költség-haszon elemzést veszik, míg a konstruktivizmus megkérdőjelezi a racionalitást és azt, hogy a társadalmat lehet-e természettudományi módszerekkel vizsgálni.
A konstruktivizmus lényege, hogy társadalmi tények alkotják a világpolitikát, amelyek nem objektív tények, nem mérhetőek.
