-
Thukódidész a realista irányzatokhoz tartozik.
-
Szintén a realizmus tekintetében fontos írás. Az itáliai városállamok harcát mutatja be, és arról ír, hogy legyen valaki jó politikai vezető. A kettős erkölcsről is beszél (politikai erkölcs és általános erkölcs). HOzzá köthető a cél szentesíti az eszközt elv,és szerinte a politika más elvek szerint működhet, mint az emberi normák.
-
Innentől számítjuk a mai modern nemzetállam létrejöttét. Ezelőtti nemzetközi politikai viszonyokat csak más perspektívákban vizsgálhatjuk, az állam mint szereplő megváltozott a vesztfáliai békével.
-
Bemutatja a társadalmi szerződést, az állam természetét (unitárius és racionális szereplő), az államok közti természeti állapotot. Megállapítja, hogy nemzetközi szinten NINCS társadalmi szerződés.
-
R. a kettős társadalmi szerződésről ír, igazságos t.sz.-ről és korrupt t.sz.-ről. Az egyén bizonyos jogokat átad az államnak a biztonságáért cserébe, így jön létre az állam, a politikai közösség.
-
Ez előtt nem volt intézményesült formája a tudományágnak, hanem jellemzően más diszciplínákban jelent meg a vizsgálata (pl. történettudomány).
-
Morgenthau képviselte, hogy nem azt kell vizsgálni (mint 1919 óta tették ezt), hogy hogyan kerülhető el a háború, hanem sokkal inkább, hogy mi robbantja ki a háborút és mik a szereplők motivációi.
-
Az első ontológiai vitát a liberalizmus és a realizmus(ok) közti vita jelentette. Előbbi az együttmködést helyezi előtérbe, míg utóbbi a konfrontációt tartja a hatalompolitika mozgatórugójának (érdekközpontú költség-haszon elemzés; képviselők: Morgenthau, Kissinger, Wolfers).
-
Az 50-es években kibontakozódó ismeretelméleti vita a módszereket vette célba Az eddigi tradícionalizmus (H.Bull) a társadalmi törvényszerűségeket vizsgálta, szerintük nem lehet természettudományos módszereket alkalmazva vizsgálni az NPV-t, jellemzően a történettudományra, filozófiára,hermeneutikára támaszkodtak. A behaviorista irányzat (Q.Wright) szerint természettudományos (pl.közgáz) eszközöket kell használni itt is, adatgyűjtést és -elemzést. Ezt a vitát a behavioristák nyerték.
-
-
A hetvenes években az egyenlőtlenségek jelentős növekedése a neomarxizmus létrejöttét erősítette. A neomarxisták kritizálták mind a neorealistákat, mind a neoliberalistákat.
-
Interparadigmaváltás, neo-neoszintézis. A régi irányzatok megújultak (egyenként kifejtve az idővonalon).
-
A neomarxizmus alapjául szolgáló írás
-
Waltz nevéhez köthető. A behaviorizmus módszertani "győzelme" után a hagyományos realizmust a megújított neorealizmus vette át, ahol már statisztikai, matematikai, közgazdasági és természettudományos modelleket alkalmaztak.
-
A neorealizmus Waltz: A nemzetközi politika elmélete írásától számítható a hidegháború végéig, amikor több részre szakadt. (rendszerszintű/strukturalista elemzés vs. természettudományos eszközök).
-
Keohane nevéhez köthető. A behaviorizmus módszertani "győzelme" után a hagyományos liberalizmust a megújított neoliberalizmus vette át, ahol már statisztikai, matematikai, közgazdasági és természettudományos modelleket alkalmaztak.
-
A racionális irányzatokat (realizmusok, liberalizmus, marxizmusok) megkérdőjelezte a konstruktivizmus. Előbbiek szerint költség-haszon elemzés után dönt egy szereplő, feltételezi, hogy racionálisan döntenek a szereplők. A konstruktivizmus szerint a racionalitás szubjektív norma, és a társadalmi világot társadalmi tények alakítanak, de ezek nem objektíven leírhatók. (Wendt, 1999)