-
Jeremy Bentham hozza létre az 1700-as években a nemzetállamok megjelenése következtében annak érdekében, hogy a közöttük zajló kapcsolatokat valahogy le tudja írni.
-
A tudományterület első születése 1919-ben történt az intézményesüléssel (David Daviesnek köszönhetően), azonban a nemzetközi politika világának vizsgálata egyidős az emberiséggel.
-
Az intézményesülés keretein belül létrejöttek az első egyetemi tanszékek valamint kutatóintézetek. A legelső nemzetközi politikai viszonyokkal foglalkozó tanszék Walesben, David Davies alapításával jött létre az Aberystwyth Egyetemen.
-
1948-ban a gazdasági világválság és a második világháború után újraszervezi magát. Hans Jürgen Morgenthau megjelenteti a Konfliktus az államok között c. művét, amelyben kifejti, hogy a korábbi alapkérdést le kell cserélni egy olyanra, amely arra keresi a választ, hogy mi robbantja ki a háborút.
-
Az első vita ontológiai, másnéven lételméleti vita volt, mely a liberalizmus és a realizmus között húzódott. Míg a liberalizmus arra kereste a választ, hogy hogyan kerülhető el a háború, addig a realizmus az egyes szereplők motivációit akarta megérteni, mely motivációk háborúhoz vezetnek. A realizmus dominánsabbá válik.
-
A második vita episztemológiai, azaz ismeretelméleti vita volt, mely a tradicionalizmus és a behaviorizmus között alakult ki. Quincy Wright és a behavioristák újszerű módon az 1950-es években a természettudományos eszközökkel való vizsgálatot szorgalmazták, ezzel szemben Hedley Bull és a tradicionalisták az évszázadok alatt kialakult klasszikus módszereket, mint a történettudomány, vagy a filozófia módszertanát részesítették előnyben. A vita győztese a behaviorizmus lett.
-
A harmadik vita ismét lételméleti vita volt, mely a neoliberalizmus, neorealizmus és a neomarxizmus között zajlott le. A klasszikus irányzatok átvették a behaviorista módszereket, és újjászülettek neo-irányzatokként. A marxizmus megjelenése tudománytörténeti fordulópont volt, ugyanis az első kritikai irányzatként jelent meg a másik kettővel szemben. Kulcsszó volt a vitában a neo-neo szintézis, mely alapján felmerült a kérdés, hogy lehetséges-e őket egységes elméletbe összeolvasztani.
-
Wallerstein megjelenteti „A modern világgazdasági rendszer kialakulása” c. könyvét, ami a világgazdaság struktúrájába ágyazva, a globális egyenlőtlenségeket középpontba állítva tárgyalja a nemzetközi politika világának változásait. A neomarxizmus az első kritikai irányzat lett, mely megkérdőjelezte a mainstream iskolák magyarázó erejét.
-
1979-ben Kenneth Waltz saját szavaival élve kopernikuszi forradalmat hajt végre a nemzetközi politika magyarázatában „Theory of International Politics” c. könyvével.
-
A pozitivistákkal szemben a poszt-pozitivista érvelés elutasította kizárólag az államok vizsgálatát, hiszen más szereplőket is fontosnak tartott vizsgálni (pl. egyén).
-
Robert O. Keohane „After Hegemony: Cooperation and Discord in the World Political Economy” c. könyvében vitába száll a neorealizmussal és rámutat a két iskola közötti magyarázat különbségeire
-
A negyedik vita újra episztemológiai, a harmadik vita szereplői egy oldalra kerülve alkották a racionalizmusokat (ugyanis költség-haszon elemzés a politikai döntés alapja szerintük). A racionalizmusokkal szemben a konstruktivizmus megkérdőjelezte a racionalitást, visszatért a második vitához, és megkérdőjelezte a természettudományos módszerek alkalmazhatóságát a társadalomtudományok terén.
-
1999-ben Alexander Wendt „Social Theory of International Politics" c. könyve szerint különbségtétel szükséges a a természeti világ és a társadalmi világ tényei között, mert szerinte a természeti tények tőlünk függetlenül, objektív módon léteznek, a társadalmiak pedig általunk konstruáltak.
