-
Az író Szekszárdon született, édesapja Babits Mihály törvényszéki bíró volt, édesanyja Kelemen Auróra, akinek műveltsége, verszeretete és mély vallásossága rányomta a bélyegét az író életére.
-
-
Az írót rendes tanárrá nevezik ki “a világ végére”, a történelmi Magyarország délkeleti végébe. Az itt eltöltött idő, az író rossz hangulata és kedvtelensége ellenére nagyon termékenyen telt. Olvasott, művelődött, alkotott. Megtanult tökéletesen görögül is, és ötvennégy verséről megállapítható, hogy Fogarason írta.
-
Az író, ez év áprilisára már 15 költeményét közölte, májusban pedig megjelent első verseskötete, “Levelek Iris koszorújából” címmel.
-
1911 áprilisában kiadja a második verseskötetét, “Herceg, hátha megjön a tél is!” címmel. Ezután kapta fel a nevét a hírnév.
-
1911 nyarán az író kiadja négyrészes verses mesedrámáját, “Második ének” címmel, ezt az irodalomtudomány méltatlanul elhanyagolja. Még ebben az évben áthelyezik a Könyves Kálmán gimnáziumba.
-
1913-ban megjelenik az író életének egyik legnagyobb vállalkozásának ígérkező Dante-műfordítása, a Pokol, ezt 1920-ban a Purgatórium, majd 1923-ban a Paradicsom követett.
-
Az írót aháború kitörése szekszárdon érte. Babits a háborút és az esztelen vérontást az első pillanattól kezdev elítélte. Szívműködési rendellenességek miatt fölmentették a katonai szolgálatok alól.
-
1915-ben egy ártatlan szerelmes vers miatt, hazafiatlansággal és erkölcstelenséggel vádolták.
-
1916 januárjában megjelent az író harmadik verseskönyve, a “Recitativ”. Ady Endre ezt “kritika helyett” szép verssel köszöntötte.
-
1920-ban új verseskötete jelent meg az írónak, a “Nyugtalanság völgye”. Ezután rövid kihagyásokkal műfordításai jelentek meg, többek közt a “Baudelaire”-kötet.
-
1921-ben az író házasságot kötött Tanner Ilonával, íroi nevén Török Sophie-val. Késöbb Esztergomban egy kis házat vásároltak, ahol ettől kezdve a nyaraikat töltötték. Egy rokon kislányt is örökbe fogadtak.
-
1922-ben kiadta “Timát Virgil fia” című regényét, majd a következő évben a “Kártyavár”-at, mely egy szatirikus irányregény volt.
-
1927-ben meghalt a magyar származású, de Németországban élő esztéta, Baumgarten Ferenc. Végrendeletileg egy alapítványt hozott létre, melynek kurátora Babits lett. Az alapítvány kezelése jó fizetéssel járt így ettől kezdve az író minden anyagi gondjától megszabadult.
-
Az író utolsó regényét 1933-ban adta ki, “Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom” címmel, ez egy hátborzongató utópiát mutatott be.
-
1934-től lélegzési nehézségekre, rekedségre figyeltek fel az írónál. A tünetei egyre súlyosbodtak, majd 1937-ben orvosai ggeszűkület okául daganatot (gégerákot) állapítottak meg nála.
-
1934-ben megjelentette “Az európai irodalom története” című könyvét, mely egyfajat olvasmányi napló volt, melyben egy beszámolót olvashatunk egy rendkívült kultúrált, biztos ítéletű és ízlésű ember olvasási élményeiről. 1937-ben kiadta az “Összes verseit”, két évvel rá pedig “Keresztül-kasul az életemen” címmel emlékeit és tanulmányait adta ki.
-
Az író 1941 tavaszát még Esztergomban töltötte, és befejezte Szophoklész “Oidipus Kolónosban” című műfordítását. A budapesti Siesta Szantóriumban halt meg ez év augusztus 4-én. A hivatalos magyarország szinte észre sem vette a költő halálát.
