-
Nagyszalonta - Édesapja (Arany György) "kevés földdel s egy kis házzal bíró földmíves volt." Édesanyja Megyeri Sára.
10 gyermek közül csak a legidősebb, Sára és a legfiatalabb, Arany János maradt életben. (Kései gyermek, gyakran betegeskedik) -
-
Szülei szegénysége miatt a tanulás mellett dolgoznia kell, s az iskola épületébe költözik.
Rengeteget olvas, megismeri a latin klasszikusokat (pl.: Horatius). -
-
Fél évvel a debreceni tanulmányok megkezdése után ismét tanítói állást vállal, mert szüksége van a pénzre.
Nem keres sok pénzt, de éjjel-nappal olvas. -
1835-ben visszatér a kollégiumba, de kis idő múlva örökre felhagy iskolai tanulmányaival. Nem szerzett érettségit.
Színésznek állt egy debreceni színtársulatban, de hamar kiábrándult a színészetből "e lumpok között".
Bűntudat szülei elhagyása miatt, 260 km-es gyaloglás haza. -
1840 tavaszán elhagyja a tanítói állást, másodjegyző lesz.
-
1841: Juliska
1844: László Leszámol a művészi ábrándokkal. Elhatározza, nem olvas többet, "közönséges ember, mint más". -
A Kisfaludy Társaság pályázatot hirdet vígeposzra. Arany elnyeri a pálydíjat, a 25 aranyat. Ezzel azonban még nem tesz szert hírnévre és a művet csak 1849-ben publikálják.
-
Megnyeri a Kisfaludy Társaság újabb pályázatát, az igazi nagy siker elérése. A szakma elismeri, Petőfi levelet ír neki.
Műfaj: elbeszélő költemény. -
A 48-as eseményeknek először csak szemlélője, majd pedig a Nép Barát című lap szerkesztője, Aradon pedig nemzetőr. 1849 tavaszán a belügyminisztériumban dolgozott, a szabadságharc leverése után bujdosnia kellett.
-
A nagykőrösi református egyház tanára, a magyar és latin nyelvet tanította. Rosszul érezte magát itt, a tanári munka rengeteg időt elvett a költészettől.
Testi és lelki betegségek. -
Pestre költözik, folyóiratokat indít: Szépirodalmi figyelő és Koszorú. Tragédia: lánya, Juliska meghal tűdőbajban.
-
(1879-ben mond fel többszöri próbálkozás után)
-
1877 nyarát a Margitszigeten tölt és megírja az Őszikék verseket.
-
1880-tól tartó betegeskedés után Pesten hal meg.
