-
Születése
-
Osztrákok kiszorítása Itáliából
Az itáliai hadjárat (1796–1797) a Bonaparte tábornok által vezetett katonai műveletek sorozata, amelyeket az ún. Itáliai hadsereg élén, az első koalíciós háború során, az első francia köztársaság nevében a többi európai ancien régime monarchiák, különösen a Habsburg Birodalom, a Szárd Királyság, a Német-római Birodalom és a Pápai állam ellen folytatott. -
Anglia elleni fellépés
- május 19-én 13 hadi- és több száz szállítóhajóból álló flotta hajózott ki a dél-franciaországi Toulon kikötőjéből. Az élen az Orient zászlóshajó mutatta az irányt, fedélzetén Bonaparte Napóleon Egyiptom meghódítására készült. Vállalkozása korántsem a tervek szerint alakult, de a tudomány mindenképp rengeteget profitált belőle.
-
Francia Nemzeti Bank, frank
-
Császárság
A párizsi Notre-Dame-székesegyházban, ünnepélyes ceremónia keretében Bonaparte Napóleon első konzul magát a franciák császárává, feleségét, Joséphine-t pedig császárnévá koronázza. Napóleon parancsára VII. Pius pápa is részt vett a koronázáson, de csak felkenhette, ám nem koronázhatta meg a császárt. A napóleoni politika kiszolgálójává degradált VII. Pius jelenlétére azért volt szükség, hogy az egyház áldásával legitimálja a császárrá koronázást. -
Trafalgari tengeri ütközet
- október 21-én győzedelmeskedett Horatio Nelson brit admirális hajóhada a Pierre-Charles Villeneuve altengernagy vezette spanyol–francia flotta felett Trafalgarnál, aminek eredményeként meghiúsult Napóleon inváziós terve, és Nagy-Britannia egy évszázadra hegemóniára tett szert a világtengereken.
-
Kontinentális zárlat
- november 21-i berlini rendeletével vezette be Bonaparte Napóleon császár az úgynevezett kontinentális zárlatot, melynek értelmében Franciaország, valamint az általa megszállt és vele szövetséges államok minden kereskedelmi tevékenységet felfüggesztettek a Brit Birodalom irányában. A blokád, melyhez kényszerből szinte egész Európa csatlakozott, végül nem érte el célját, ugyanis a gazdasági hadviselés révén sem sikerült térdre kényszeríteni a szigetországot.
-
Mária Lujza francia császárné
Ausztriai Mária Lujza a Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főhercegnő, I. Napóleon francia császár második feleségeként Franciaország császárnéja 1810-től hitvese 1814-es lemondatásáig. A bécsi kongresszus döntése alapján Parma, Piacenza és Guastalla uralkodó hercegnője 1804-től 1847-es haláláig. II. Ferenc német-római császár (1804-től osztrák császár) és Bourbon–Szicíliai Mária Terézia császárné legidősebb leánya. -
Napóleon bukása Oroszország ellen
- június 12-én Bonaparte Napóleon három hadtestre osztotta az Oroszország ellen készülődő gigantikus Grande Armée-t Kelet-Poroszország területén. Ezen hadmozdulattal lényegében megkezdődött a keleti birodalom elleni hadjárat, mely Franciaország totális vereségével végződött, és sorsdöntően befolyásolta a napóleoni háborúk kimenetelét.
-
Lipcsénél vereség
A császár erői osztrák, orosz, porosz, svéd és magyar erőkkel álltak szemben: a koalíciós hadak komoly létszámfölényben voltak, hiszen mintegy 340 ezer főt számláltak Napóleon nem egészen 200 ezres seregeivel szemben. Lipcse után Napóleon bukása törvényszerű és elkerülhetetlen lett, a császár elvesztette befolyását a német és lengyel területeken, és a vereség jelentősen hozzájárult. -
Waterlooi vereség
- június 18-án vívták Bonaparte Napóleon francia császár, és a hetedik koalíció Blücher marsall porosz és Wellington herceg vezette csapatai a sorsdöntő waterlooi ütközetet. A francia vereség az 1815 márciusában visszatérő Napóleon száznapos uralmának végét, a történelem egyik legtehetségesebb hadvezérének bukását jelentette.
-
Szent Ilona szigetre száműzték és halála
- október 15-én érkezett meg Szent Ilona szigetére Bonaparte Napóleon, miután a hetedik koalíció seregei másodszor is megdöntötték franciaországi uralmát. Mivel a császár első száműzetési helyéről, Elba szigetéről egy éven belül visszatért országába, a szövetségesek úgy döntöttek, hogy az Atlanti-óceán egy távoli szigetére küldik őt. Bonaparte aztán egészen haláláig Szent Ilonán maradt.
