Tanulás elméletek

Konnektivizmus, George Siemens

2005 BCE

Kötődik az internet által fémjelzett digitális információs robbanáshoz és a hálózatosodáshoz.tanulás új formáit tették lehetővé, kiszélesítve magát a tanulásról való gondolkodást is.A hálózatokban való tanulás új készségek használatát feltételezi a tanulótól, a facilitátortól, az inspirátortól,miközben a tudásnövekedés megállíthatatlan magában a hálózatban.A hálózatosodás teret ad a tanulás újszerű szemléletének,melyet George Siemens fogalmaz meg önálló tanuláselméletként, ez a konnektivizmus.

Konstruktivizmus, Ernst von Glaserfeld (1917-2010)

1980 BCE

A konstruktivizmusban a hangsúly a tudás kialakulására helyeződik.A tanulást aktív folyamatnak tartja.Ennek legfontosabb mozzanata,hogy a tanuló meglévő,rendszerezett ismereteinek segítségével értelmezi az új információt.A tanuló nemcsak befogad-ja a tudást, hanem létrehozza azt korábban megszerzett ismeretei alapján.A tudásrendszer a saját törvényei szerint élő rendszer.A konstruktivizmus szerint a velünk született tudás jelenti a későbbi tanulási folyamatok alapját.

Kognitív fejlődéselmélet, Jerome Bruner (1915–2016)

1961 BCE

A tanulókat kell a figyelem középpontjába helyezni (tanulóközpontú oktatás).Szerinte a legfontosabb, hogy a tanulók átlássák a tananyag struktúráját, és ha ebben segítenek nekik, akkor jobban bevésődnek az új ismeretek.a tanulóknak önállóan megoldandó feladatokat, problémákat kell adni, amelyek helyes elvégzése által egyúttal az önbizalmuk, önértékelésük is nő, és később az életben is sikeresebben fogják megoldani a problémákat.

Kognitivizmus, Jean Piaget (1896–1980)

1960 BCE

Szerinte a szervezet mindig egyensúlyra törekszik, és amikor egy gyermek új szituációba kerül, kölcsönhatásba lép a környezetével, ami az egyensúly helyreállítása érdekében asszimilálással vagy akkomodációval jár. A gyermek az új észleléseket vagy egy meglévő sémához társítja (asszimiláció), vagy új sémát hoz létre, ha az új észlelések nem egyeznek a meglévő sémáival.Vallotta, hogy a gyermek vele született késztetést érez a tudás elsajátítására,amit a tanárnak fel kellene ismernie.

Kognitivizmus, Kurt Lewin (1890–1947)

1940 BCE

Az elmélet szerint a dolgok vonzásának vagy taszításának vektorereje határozza meg az emberi viselkedést, melyet ezért nem lehet mindig közvetlenül megfigyelni. A mezőelméletet a tanulás és az oktatás kérdéseire is alkalmazzák. A tanulás eszerint pedagógiai mezőben zajlik, célja egy probléma leküzdése, illetve a megmaradó tapasztalás, amit későbbi helyzetekben is fel tudunk használni. Csoportpszichológiai vizsgálata a kudarc hatásaival és a vezetési stílusokkal foglalkozott

Radikális behaviorizmus

1930 BCE

A radikális behaviorizmus Burrhus Skinner (1904–1990) amerikai pszichológus nevéhez köthető. Az iskolai tanulás alapfolyamata is operáns kondicionálásra, tehát az inger – válasz – megerősítés láncolatára vezethető vissza, amelyből a megerősítés mozzanatára kell helyezni a fő hangsúlyt. Az anyagot kis elemi egységekből, lépésekből kell felépíteni, a tanulóknak pedig minden lépésben válaszolniuk kell, amit megerősítés követ. A tanulási folyamatot programozni is lehet.

Behaviorizmus kezdete

1913 BCE

A behaviorizmus atyja John Watson (1878-1958). Az irányzat, a viselkedést helyezi a vizsgálódás középpontjába, mint a környezethez való alkalmazkodás formáját. A veselkedést az ingerek és a válaszok segítségével próbálják leírni, ezért az inger-válasz pszichológia elnevezéssel is gyakran találkozhatunk a szakirodalmakban. A behavioristák elsődleges célja a viselkedés leírásával, annak irányitása, amit az ingerekre adott válaszok feltételeinek feltárása révén próbáltak megvalósítani.