-
Ez az önellátó nagycsaládok kora. Pénzre mint csereeszközre nem volt szükség, mert a kis közösségek mindent megosztottak egymás között. A bizalom mozgatta a gazdasági életet. Egy másik fontos karekterisztikája e kornak a szakosodás hiánya. Így nem teremtődtek meg a kereskedelem feltételei, következésképp pénzre se volt szükség.
-
Kutatások szerint ideáltipikus barterkesekedelem sohasem létezett annak egyértelmű nehézségei miatt. Ún. ajándékozó társadalmak alakultak ki. Ez úgy festett, hogy ha szüksége volt valakinek segítségre, akkor megkért valakit, hogy segítsen. Az illető eleget tett a kérésnek, mert tudta, hogy neki is szüksége lesz majd a segítségre. A bizalom továbbra is fontos szerepet játszott tehát a gazdasági kapcsolatokban, de a szakosodás megjelenése szükségessé tette a kereskedelem létrejöttét.
-
David Graeber " Debt: The First 5000 Years" c. könyve alapján kiderül, hogy a pénz kialakulásában kitüntetett szerepe volt a bizalom eltűnésének. Konfliktusok idején ugyanis meg kell határozni pontosan, hogy ki kinek és mennyivel tartozik. Az első háborúk kirobbanása és a cserekereskedelem hátrányainak nyilvánvalóvá válása hozzájárultak az első árupénzek kialakulásához. Elterjedt árupénzek voltak a nemesfémek, a só, a szarvasmarha, a kagylók és a fűszerek.
-
Az első fennmaradt pémnzérmék Lüdiából származnak i.e. 560-ból. A lüdiai pénzérmék egységes mérete és súlya, valamint az állami garanciavállalás gyakorlatilag azonnal kiváltott minden addigi, meglehetősen változatos pénzformát. A görögök, majd a rómaiak is átvették eme új módszert és közel két évezreden keresztül a fémpénz szolgált a fő fizetőeszközként. A hitelpénz megjelenése óta használatuk jelentősen visszaszorult.
-
A gazdaság fejlődésével a nemesfémek véges mennyisége nem tudta kielégíteni a kereskedelemben szükséges pénzszükségleteket. Ekkor a kereskedők váltókat adtak fizetési ígéretük hitelesítésére. A váltóban az adós kötelezettséget vállalt, hogy majd valamikor a jövőben meghatározott dátumra kifizeti a tartozását. A váltókat a tulajdonosaik nem tartották meg, hanem továbbadták. A sokadik elfogadó így már nem tudott semmit az adósságot garantáló személyről: nem biztos, hogy elfogadta a papírt.
-
Az első bankok megalakulásával jöttek létre az első nemzeti pénzrendszerek (Bank of England). Saját nevükben bocsátottak ki ilyen váltókat, amin vállalták, hogy a bemutatójának a rajta lévő összeget kifizetik aranyban. Ezeket már benkjegyeknek nevezzük. Az államok egy idő után saját monopóliumukká tették a bankjegykibocsátást.
-
A bankjegyek létrejötte után mögöttük valódi belső értékkel rendelkező nemesfémek álltak. A 19. században az ezüstalap volt elterjedt. Az 1870-es évektől az ezüst leértékelődése miatt azonban az arany vált hangsúlyossá. Az első világháború után az európai országok elkezdték az arany demonetizálását. Az utolsó aranyvaluta a dollár volt, amit 1971-ben választottak le az aranyalapról. Ma már csak hagyományos tartalékeszközként használják a nemesfémeket, szerepük a válságok idején értékelődik fel.
-
Az elektronikus pénz megjelenése szorosan kapcsolódik a hitelkártya feltalálásához. Itt a pénz legnagyobb része már csak elektronikusan van nyilvántartva és a felhasználása is csak elektronikusan történik, bankkártya, vagy bankközi utalások által.
-
Ugyan a történelem során előtte is volt rá példa, tömegesen akkor terjedt el, amikor az USA az aranyalapról áttért a rendeleti pénz használatára. A rendeleti pénz elnevezése olyan pénzre utal, melynek fedezete valami más árukészlet. A pénz értékét a kormányzat rendelkezésben írja elő és kötelező érvényű törvényes fizetőeszközként használatos. A devizák mögött lévő árufedezet adja az értéküket, vagyis az, hogy van mire költeni őket.
-
2000 óta egyre több különböző virtuális pénz került forgalomba. A virtuális pénzek magánpénznek számítanak, azaz nem hivatalos szervek felelnek a kibocsátásukért és tulajdonképpen bármi szolgálhat fedezetükül. A leghíresebb virtuális pénz a bitcoin.
-
