-
-
-
-
A lipcsei csata után az előnyomuló csapatokkal francia területre lépve, Párizsba ment.
-
-
Tanulmányútra utazott Nyugat-Európán át Angliába Wesselényi társaságában. Fő céljuk a külföldi lótenyésztés tanulmányozása, verseny- és tenyészlovak vásárlása volt, de élénken figyelték a külföld gazdasági és egyéb viszonyait is, Magyarország általuk tervezett megreformálása érdekében. Az út nevezetesebb állomásai München, Stuttgart, Párizs és London.
-
Párizsba utazott X. Károly koronázási ünnepélyére, a hivatalosan küldött Esterházy Pál herceg társaságában. Útjuk alatt különösen a XIV. Lajos megrendelésére épített Canal du Midi ragadta meg figyelmét és keltette föl benne a Duna- és Tisza-szabályozás gondolatát.
-
Nem az alsótábla hivatalos ülésén, hanem az ún. kerületi ülésen tette felajánlását.Később foglalták írásba, hogy "az egy évi jövedelem" felajánlását úgy értik, hogy 60000 rajnai forint összegének 6%-os kamatát kapja évente Széchenyitől az Akadémia (vagyis évi 3600 forintot), minden esztendőben két részletben, késő tavasszal és ősszel, vagyis a gyapjú illetve a gabona eladása után.
Magyar Tudós Társaság 1840-ben aztán felvette az Akadémia nevet. -
-
-
-
-
Az állattenyésztés fejlesztésére, aminek érdekeit állandóan szívén viselte, alakította 1830. június 11-én az Állattenyésztő Társaságot, amelynek elnöki tisztét is elvállalta.
-
- június 24-én indult kíséretével saját hajóján szemleútra, Pesttől Konstantinápolyig hogy a Duna folyását tanulmányozza, és a szabályozás nehézségeiről saját tapasztalatai útján győződjék meg. József főherceg nádornak felajánlotta szolgálatait egy, a Duna végig hajózhatóvá tételére vonatkozó javaslat előterjesztésére. 1833. június 20-án meg is kapta erre megbízását, és ettől kezdve mint királyi biztos, tíz éven át vezette a munkálatokat.
-
Programja 12 pontban
-
-
-
A magyar királyi helytartótanács kebelében felállított közlekedésügyi osztály élére került, és a munkálatokat azonnal megkezdte a Tisza-szabályozását.
-
-
5 hónapig, 1848 szeptember 4-ig állt a tárca élén.
-
-
Gúny és szójátékok segítségével kíméletlenül pellengérre állítja és nevetségessé teszi Alexander Bach politikáját és személyét. Széchenyi nem volt kíméletes Ferenc Józseffel sem, szerinte nem volt a magyarok királya, nem alkotmányosan uralta Magyarországot. Hódító trónbitorlóként, parancsoló zsarnokként jellemezte politikai gúnyiratában.
-
-
