-
Az őskor vége fele és az ókor elején kezdődött, a gazdasági munkamegosztásból következett. Például az iparosok a gyártmányaikat élelmiszerre cserélték el.
-
A nomád népek kezdetben a felesleges termékeiket olyanokra cserélték, amelyekben hiányt szenvedtek, tehát árucserét folytattak egymással. Kereskedtek például kagylóval, sóval, tevével, marhával, prémmel és kövekkel is. -
Amikor a nemesfém általánosan elfogadott lett a mérhetőségért pénzérmék formájában használták. Ez olyan pénz, amely jól felismerhető méretű, formájú és mintázatú, többnyire kerek. A pénzérme feltalálása azért volt jelentős előrelépés az árupénzzel szemben, mert kifejezetten a pénz funkcióinak ellátására alkotják, ezért könnyű szállítani, megismerni, és az értékét is jól megtartja.
Típusai: bimetalizmus, monometalizmus -
A gazdaság fejlődésével a nemesfémek véges mennyisége nem tudta kielégíteni a kereskedelemben szükséges pénzszükségleteket. Ekkor a kereskedők váltókat adtak fizetési ígéretük hitelesítésére, addig amíg pénzhez nem jutottak. Végül a bankok bocsátottak ki váltókat, amiket innentől bankjegyeknek neveztek. Az ország fizetőeszközének egységesítésére az állam vette kézbe a bankjegykibocsátás egyedüli jogát.
-
A fejlett gazdaságok pénze a nemzeti rendeleti pénzből származó hitelpénz. A hitelpénz egyáltalán nem tekinthető pénznek, a ritkaságán kívüli másik két (csereeszköz és tárolhatóság) szerepének szempontjából mégis pénzhelyettesítőként működik.
-
Az Egyesült Államokban 1837 és 1866 között volt az ún. „szabad bank kora”, mely időszakban csaknem bárki saját magánpénzt adhatott ki. Sok más nemzetnél is alkalmaznak hasonló módszereket a magánszektornak a kormányzattal való versengésének korlátozására. -
A rendeleti pénz elnevezése olyan pénzre utal, melynek fedezete valami más árukészlet. A pénz értékét a kormányzat rendelkezésben írja elő és kötelező érvényű törvényes fizetőeszközként használatos.