-
Érdmindszent; Édesapja diósadi Ady Lőrinc, édesanyja tiszaeszlári Pásztor Mária
-
Érmindszenti református elemi iskolában
-
-
Ebben az iskolában voltak saját bevallása szerint a legszörnyűbb diákévei amellett, hogy itt erősödött meg a fizikailag addig gyengécske gyerek. Itt írta első költeményeit is, amelyek többnyire verses csúfolódások voltak, és ezekből az évekből származik barátsága Jászi Oszkárral, akivel együtt jártak hittanra.
-
-
Júniusban jelesen érettségizett: csak görögből és matematikából kapott jó osztályzatot.
-
-
’48-as érzelmű, függetlenségi párti Debreczen című folyóirat „hivatásos” munkatársa lett.
-
Bbben az évben megjelent első verseskötete, Versek címmel, de nem volt sikere.
-
Január elején a kormánypárti Szabadságnak lett a belső munkatársa: ekkor ez volt Nagyvárad legtekintélyesebb és anyagilag legerősebb lapja.
-
Életében az áttörést 1903 augusztusa hozta el: ekkor ismerkedett meg Diósyné Brüll Adéllal, egy Nagyváradról elszármazott gazdag férjes asszonnyal, aki ekkor Párizsban élt és látogatóba jött haza. Léda (Ady így nevezte őt el) lett a múzsája; az ugyanebben az évben megjelent Még egyszer című kötetében „A könnyek asszonya” című költeményt már ő ihlette
-
Léda 1907-ben halott lánygyermeket hozott világra, vélhetőleg a költőtől. Kapcsolatuk 1912-re teljesen megromlott: Ady a Nyugatban publikált Elbocsátó szép üzenet című versével végleg szakított Lédával.
-
-
Második párizsi tartózkodása és a kapcsolódó földközi-tengeri utazás időszaka költészetének termékeny korszaka. 1906-ban megjelent harmadik verskötete Új versek címmel – ez a könyv mérföldkő a magyar irodalomban, a modern magyar költészet születését jelzi –, de negyedik kötete, a Vér és arany hozta meg az igazi sikert és a kritikusok elismerését.
-
1914-ben találkozott az akkor 20 éves Boncza Bertával, akivel 1911 óta levelezett.[6] Berta első levelét egy svájci intézetből írta Adynak.[6] 1915. március 27-én a lány apjának (Boncza Miklós, neje: törökfalvi Török Berta) beleegyezése nélkül összeházasodtak.[6] Verseiben Csinszkának nevezte Bertát.[6] Esküvői tanúik Vészi József és Ignotus-Veigelsberg Hugó voltak.[7]
You are not authorized to access this page.