-
Az ősemberek és a nomád népek azokat a többlettermékeket cserélték el egymás között, amiket fel lehetett osztani, darabolni és nem voltak romlandók. Ilyen árupénz volt eleinte a só, a marha vagy a kagyló, ám a végül a nemesfémek bizonyultak a legmegfelelőbb árupénznek. -
A könnyű felismerhetőségük miatt váltak általános csereeszközzé, emellett értékállók tartósag és egyneműek voltak. Az első érmék alapanyaga az elektrum volt. A tiszta arany- és ezüstpénzek használatát Lüdiában vezették be. -
A gyorsuló piaci sebesség miatt kialakuló pénzhiányra a pénzhelyettesítők jelentettek megoldást. Ezeket a váltónak nevezett helyettesítőket széles körben elfogadták és igazából az aranypénzt képviselte a forgalomban. -
Az aranykészleteket felhalmozó bankok által kibocsátott váltókből lett a klasszikus bankjegy. Ezek bármikor beváltható nemesfém fedezetét a bankok grantálták. Mivel megbízható fizetők voltak, a hitelezők egy idő után szívesebben üzleteltek a bankjegyekkel, mint a váltókkal. -
A bankjegyek elterjedésével és a nemesfémek fontosságának csökkenésével, már nem termeljük a pénzt, hanem teremtjük. A pénzteremtés mértékét a mindenkori piac igénye határozza meg, felelős intézményei a bankok. A pénz fedezetét és vásárló értékét az államok, és az ott élő emberek gazdasági termelőképessége határozza meg. -
A pénz napjainkban kezdi elveszíteni fizikai formáját és egyre inkább digitális szám és banki egyenleg formájában jelenik meg. -
