Harc a török ellen

By sz-reka
  • 1362

    Drinápoly elfoglalása

    I. Murád szultán meg is tette Drinápolyt új fővárosuknak. Ezután egy kis időre megakadt az oszmán hódítás, s majd csak a hetvenes években indult meg újra, amikor a balkáni uralom már többnyire vazallusállamok hálózatából állt. Ez kezdetben azt jelentette, hogy az elfoglalt területek urai megtarthatták hatalmukat és birtokaikat, de különböző kötelezettségekkel – például katonaállítással, adófizetéssel – tartoztak az oszmánok felé, ugyanakkor belső autonómiájukban nem korlátozták őket.
  • 1389

    rigómezei csata

    Az 1389-es rigómezei csatában szerb, bosnyák és albán seregek ütköztek meg az Oszmán Birodalommal. A csata az oszmánok győzelmével ért véget. A csata után a vazallusi területeket az oszmánok közvetlen ellenőrzésük alá vonták. A rigómezei csatát követően az Oszmán Birodalom Magyarország, a „kereszténység védőbástyájának” közvetlen szomszédságába került, ami már a pápát is ellenállásra sarkalta.
  • 1396

    nikápolyi csata

    IX. Bonifác pápa (1389–1404) felszólítására ugyanis Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) keresztes hadjáratot vezetett az oszmánok ellen francia, német és brit lovagok részvételével, azonban Bajazid, „Isten ostora” Nikápolynál 1396-ban ezt a nemzetközi koalíciót is legyőzte.
  • 1428

    Galambóc ostroma

    Galambóc ostroma 1428 májusában zajlott, amikor a Zsigmond magyar király vezette magyar haderő ostrom alá vette az 1427-ben török kézre került várat. Időközben megérkezett II. Murád oszmán szultán a vár felmentésére, ezzel eldöntve a csatát. A magyarok vereséget szenvedtek, Zsigmond is alig menekült meg. A csata eredményeként a törökök kezére került Szerbia és Bosznia nagy része.
  • Period: 1443 to 1444

    "hosszú (balkáni) hadjárat"

    A hosszú hadjárat más néven balkáni hadjárat egy Hunyadi János, I. Ulászló és burgundi Fülöp herceg által vezetett, és számos európai uralkodó török elleni hadjárata volt a Balkánon
  • 1444

    várnai csata

    A várnai csata során 1444. november 10-én Várna mellett az I. Ulászló király és Hunyadi János vezette keresztény szövetséges hadsereg vereséget szenvedett a II. Murád szultán által vezetett török seregtől. A csatában I. Ulászló magyar és lengyel király is elesett.
  • 1448

    II. rigómezei csata

    A második rigómezei csata 1448. október 17–20-án a II. Murád szultán vezette oszmán és a Hunyadi János magyar kormányzó által vezérelt keresztény hadak között zajlott, s magyar vereséggel zárult. Vereségével Hunyadi az Oszmán Birodalom ellen vívott háborúinak egyik legnagyobb kudarcát szenvedte el.
  • 1453

    Konstantinápoly elfoglalása

    Konstantinápoly elfoglalására végül 1453-ban, II. Mehmed uralkodása alatt került sor. A Bizánci Birodalom fővárosának megszerzésével az oszmánok nem csak az egyik legnagyobb ellenségüktől szabadultak meg végérvényesen, hanem stratégiai szempontból is kedvező fekvésű várost tudhattak magukénak, hiszen ezáltal közvetlen kapcsolat alakulhatott ki a balkáni és az anatóliai területek között.
  • 1456

    nándorfehérvári győzelem

    1. július 22-én győzedelmeskedtek Hunyadi János várvédő vitézei és Kapisztrán János keresztes seregei a Nándorfehérvárt ostromló II. Mehmed (1451-1481) szultán hadai felett. A csatamezőn aratott győzelmet követően az oszmánok elmenekültek a Duna-parti vár alól, ezzel Magyarország és Európa hosszú évtizedekre elhárította a török terjeszkedés veszélyét. Hunyadiék diadalára azóta a déli harangszó emlékezteti a keresztény világot.
  • 1476

    Szabács ostroma

    1476-ban Mátyás ostrom alá vette 15 ezer katonával a várat, amelynek védőinek létszáma ekkor 1200 volt. Eleinte sikertelenül harcolt a nyugati hadszíntérhez szokott katonáival, de végül csellel – elvonulást színlelve, és a vár túlsó oldaláról támadva – február 15-én elfoglalta. A vár viadalát beszéli el a legrégebbi eredetiben fennmaradt históriás ének (Szabács viadala).
  • 1479

    kenyérmezei csata

    1. október 13-án ütközött meg Kenyérmezőnél Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál főkapitány egyesült serege az Isza bég vezette portyázó oszmánokkal, akik a csatát megelőző néhány napban végigfosztogatták Erdély déli részét. A véres ütközetben a vajda és a főkapitány egyesült seregei megsemmisítő győzelmet arattak a törökök felett, és hosszú időre elvették a szultánok kedvét a magyarországi háborúskodástól.