-
-
Budapesten
-
Lipótváros, Szemere utca
-
Magyar Királyi Állami Bolyai Reáliskokla
-
-
Az Új Századok című diáklapban jelent meg.
-
-
-
Elvégzett egy tanévet a csehországi Liberec textilipari főiskoláján. Akarata ellenére, gyámja kívánságára ment ide tanulni. Tanulmányai helyett inkább rajzolt és verseket írt. Mialatt Reichenbergben tanult, szerelmes lett egy német lányba, Klementine Tschiedelbe is, akit költeményeiben Tininek nevezett. A lány sokáig emlékezett magyar udvarlójára, 1937 októberében Budapestre jött és találkozott az ekkor már nős költővel. Ezen látogatást követően írta meg Radnóti Emlék című költeményét.
-
1928-ban Radnóti barátaival folyóiratott indított. A lapnak két száma jelent meg, és Radnótitól két verset (Sirálysikoly, Szegénység és gyűlölet verse) közölt. 1929-ben a fiatal csoportosulás Jóság címmel önálló antológiát jelentetett meg, amelyben Radnóti már tizenkét verssel szerepelt.
-
1930 márciusának elején jelent meg Pogány köszöntő című, első verseskötete a Kortárs kiadónál.
-
Második verseskötete, az Újmódi pásztorok, 1931 márciusának végén látott napvilágot, a Fiatal Magyarország kiadásában.
-
Az Estefelé című versét közölte. 1932 decemberében magyar nyelv és irodalomból, illetve francia nyelv és irodalomból tett középiskolai tanári alapvizsgát.
-
-
-
-
-
Nem tudhatom... Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
– Nem tudhatom (részlet), 1944. január) -
Mielőtt útnak indult volna, Radnóti noteszéből átmásolta külön lapokra öt versét, amelyeket a lágerben írt. Ezek a következők voltak: Hetedik ecloga, Levél a hitveshez, À la recherche…, Nyolcadik ecloga, Erőltetett menet. A verseket barátjának, Szalai Sándornak adta át azzal, hogy juttassa őket haza. Versei a tábori élet sötét körülményeit mutatták be vagy feleségéhez, Fannihoz szóltak.
-
Feleségének két tábori levelezőlapot küldött Borból, az elsőt július 23-án, a házasságkötésük évfordulójára, a másodikat – ez egyben utolsó levele is volt – augusztus 16-án; ebben azt írta: „…köszönöm, Édes, az együtt töltött kilenc évet…”
-
- május 20-án vonult be. Előbb Vácra, majd a szerbiai Bor község rézbányáiba hurcolták. A bori tábor evakuálása miatt elindították az erőltetett menetet. A járóképtelenné vált költőt másokkal együtt a Győr melletti Abdánál agyonlőtték. A halál beálltának idejét 1944. november 4-9. közé teszik.