-
Az ókorban és a középkor nagy részében a tanulás főként a készen kapott tudás átvételét jelentette. Comenius ezzel szakítva a szenzualista irányzatot képviselte, amely az empirizmusra épül. Szerinte a tanulás alapja a szemléltetés: a tanuló érzékszervei útján, közvetlen tapasztalatokból ismeri meg a valóságot. Ez a megközelítés máig jelentős hatással van a pedagógiára. Fotó: Comenius -
-
-
-
Edouard Claparede svájci neorológus , gyermekpszichológus. 1901-ben Flournoy-val megalapította az Archives de Psychologie című folyóiratot, amelyet haláláig szerkesztett. 1904-ben visszatért a Genfi Egyetemre. 1904-ben és 1909-ben a 2. illetve 6. Nemzetközi Pszichológiai Kongresszus főtitkára volt. 1912-ben megalapította a Rousseau Intézetet. 1915-1940 között Flournoy utódaként pszichológiát tanított a Genfi Egyetemen. -
Reformpedagógiai irányzatok háttérben a filozófia és a lélektan új kutatási eredményei húzódnak meg. A megismerés aktív, a gyermek, a tanuló tevékenységére, tárgyi és mentális cselekvésére alapoz. Az irányzat egyes képviselői J. Dewey és E.Claparede a megismerés útját az önálló felfedezésben jelölik meg. A tanuló feladata az önálló ismeretszerzés kísérletek, vizsgálatok útján. Ugyanebben az irányzatban lelhetjük fel az együttműködésen alapuló, csoportban végzett tanulás forrásait is. Fotó:Dewey -
Lewin munkássága 1920–1947 között zajlott, főként szociálpszichológiai és pedagógiai alkalmazások területén, hangsúlyozva a tanulást mint a személyes és környezeti erőterek kölcsönhatását. -
merikai pszichológus és író. Úttörő munkát végzett a kísérleti pszichológia és a behaviorizmus területén. Számos vitatható munkát írt pszichológiai viselkedésmódosító technikákról, főként a kondicionálásról, a társadalom fejlődése és az emberek boldogságának növelése érdekében. Az ő nevéhez fűződik az operáns kondicionáló kamra, valamint a Radikális behaviorizmus. Saját kísérleti pszichológiai iskolát alapított -
XX. század pszichológiai irányzatai ezt követően a tanuláselméletek gazdag tárházát nyitják meg a pedagógia előtt. A behaviorista tanuláselméletek a klasszikus- és operáns kondicionálással (Ivan Petrovics Pavlov, F. Skinner, Fred S. Keller) a készségfejlesztés mechanizmusát ragadták meg, valamint a jutalmazásnak és büntetésnek (a sikernek és a kudarcnak) a tanulásban játszott szerepét helyezték új nézőpontba. Foto: Ivan Petrovics Pavlov -
Lewin munkássága 1920–1947 között zajlott, főként szociálpszichológiai és pedagógiai alkalmazások területén, hangsúlyozva a tanulást mint a személyes és környezeti erőterek kölcsönhatását. -
Bruner munkássága a mai napig befolyásolja az oktatáselméletet, különösen a konstruktivista pedagógiát.Az ő elvei alapján fejlesztették ki a modern problémamegoldó és felfedező tanítási módszereket. -
-
-
David Ausubel:strukturált, kognitív konstruktivista pedagógiát támogatta, amelyben a tanár szerepe az információ logikus és fokozatos bemutatása, miközben a tanuló aktívan kapcsolja össze az új tudást a korábbi ismereteivel. -
Fred S. Keller a 20. század közepének jelentős behaviorista pszichológusa, Skinner munkatársa volt, leginkább a PSI-módszer kidolgozásáról ismert