-
Az adózási rendszer itt fejlődött ki. Egyiptomban már létezett egy „aratási adó”, a Níluson pedig vámot vetettek ki. A mezopotámiai templomgazdaságokban adózni kellett az állattartás és a halászat után.
Az Asszír és a Perzsa Birodalom pénzügyi szükségleteit a legyőzött és meghódított népekre kivetett adókból fedezte. -
A hatalommal rendelkezők elveszik a szükségleteik kielégítését szolgáló javakat azoktól, akik hatalommal nem, de különböző jószágokkal rendelkeznek, ezeket a közösség más résztvevőinek szükségletei fedezésére fordítják. A történelmi fejlődés során a hatalommal rendelkezők megpróbálták mindig a legkönnyebb ellenállást kiváltva végezni adóztatói tevékenységüket. -
Adóslistán tartották számon az adózó állampolgárokat. A királyság adózási rendszere a göröghöz hasonló volt. Vagyonadót csak rendkívüli helyzetekben vetettek ki. A vagyonbevallások ellenőrzése, az adók kivetése és behajtása a két választott censor feladata volt. -
A királyoknak és fejedelmek többnyire nem rendelkeztek adminisztrációs intézménnyel alattvalóik pontos nyilvántartására. Az állami bevételeket ezért más forrásokból fedezték.
Az egyház ezzel szemben elegendő hatalommal és megfelelő intézményrendszerrel rendelkezett ahhoz, hogy tized formájában adót szedjen. Hivatkozásul a Biblia szolgált. -
Jobbágyok terheik legnagyobb részét azonban az úgynevezett földesúri szolgáltatások alkották, amelyeknek egy része szintén adójellegű juttatás volt. Regálé jövedelmek. Ilyenek voltak a vámok, a bányabér (urbura), a pénzverési, a kényszerpénzbeváltási (kamara haszna lucrum camerae) jövedelmek stb. Igyekezett a megcsappant kincstárat a regálé jövedelmekre alapozva feltölteni. -
Kezdetben az adómentesség személyhez volt kötve, és minden nemes, akár volt birtoka, akár nem, s akár nemesi birtokán, akár szabad királyi városban lakott, nem tartozott adót fizetni. Azok a nemesi birtokok, amelyeket jobbágyok műveltek, s amelyekért birtokosaik úrbéri szolgáltatást követelhettek, adó hatálya alá tartoztak.
-
A királyok az országgyűlés hozzájárulása nélkül is szedhették, míg a hadviselési költségek fedezése az országgyűlés beleegyezéséhez volt kötve. Kezdetben a lucrum camerae és a szubszidium külön kezelés alatt álltak, viszont a két adónemet egybeolvasztották. Ettől az évtől kezdve a lucrum camerae elnevezése nem fordult elő a törvényekben, az adóra a „contributio”, majd „subsidium” elnevezést használták. -
Az országgyűlés által időről időre megállapított adóösszeg a porták alapján a megyékre és szabad királyi városokra került felosztásra. Eredetileg egy jobbágyi házat és telket jelentett.. Később a porta képzeletbeli egységgé változott, amely az adókötelesek fizetési képességét fejezte ki. -
Állandó hadsereg szükségleteinek fedezésére a szubszidiumok helyébe az országgyűlés hadiadót ajánlott fel, amely kezdetben, a pénzhiányra való tekintettel, bizonyos mennyiségű lótartási és katonai élelmezési adagokból (porciókból) állt.
1722-ben ezt túlnyomó részben készpénzre változtatták. -
az armalista nemesek nem csupán házi (vármegyei) adót, hanem hadiadót is kötelesek fizetni. Azokra a nemesekre nézve, akiknek úrbéri birtokuk volt, különböző volt a gyakorlat. A tiszai vármegyék eme birtokok után nem követeltek sem hadi-, sem házi adót; azonban a legtöbb dunai vármegye a nemesektől az úrbéri földek után hadi- és házi adót is szedett. Ez az úrbéri földek után a nemeseket mind a hadi-, mind a házipénztár javára adózni kötelezte.
-
Magyarországon luxuscikknek számított a cselédtartás, a játékasztal, a vadászfegyverek birtoklása vagy a kocsitartás is. -
Bevezetésére végül Franciaországban került sor először. A kedvező tapasztalatok alapján a későbbiekben az Európai Közösség ezt az adózási módszert átvette, és minden, a közösséghez tartozó vagy a közösségbe belépő tagállam számára kötelezővé tette. -
Ismét adókötelesek lesznek, környezetvédelmi termékdíjat kell fizetni a szappan, a mosó- és súrolószerek, a szépség- és testápolási termékek, a hajápolással, borotválkozással kapcsolatos termékek után is.